New Age of Documents

Éva: A könyvben gyakran szerepelnek a kisvilágok. A korábbi blogokban is szerepel ez a kifejezés, azonban mintha vállalati környezetet jelentene. Miért kell a kisvilág megnevezést használni?

András: A hálózatok alapvető tulajdonsága, hogy vannak csomópontjaik. Az internet hálózatában nem csak egy hálózat van jelen. Csomópontok a linkek, a routerek, a DNS (Domai Name System) szolgáltatók, azaz hardver- és szoftverelemek. Ezek mindegyike igazoltan skálafüggetlen hálózatot alkot. Ezért tapasztalhatjuk azt az Internet működésében, hogy meglehetősen stabil. Egy-egy router kiesése az Internet egészére csak nagyon kis hatással van, többnyire észre sem vesszük, legfeljebb kicsit lassabban érkeznek a válaszok.

A dokumentumtér megvalósítása nem csak a vállalatok igényeit képes kiszolgálni, hanem minden formalizált dokumentumot előállítót. Ez lehet bármilyen szervezet vagy egyén, de lehet bármilyen robot is.

A dokumentumtérbe csak olyan formalizált dokumentumot kibocsátó és/vagy befogadó dokumentuma léphet be, amelynek van egyedi azonosítója. A dokumentum kibocsátója így lehet vállalat is, de államigazgatási vagy egyéb szervezet, vagy legyen bármi (robot, szoftver), amelynek van egyedi azonosítója, és a kibocsátott dokumentumoknak is képes egyedi azonosítót adni. A feltételt más módon is meg lehet fogalmazni. Összegezve a feltétel az, hogy a kibocsátott dokumentumról lehessen tudni ki a kibocsájtó, és egyedi legyen a teljes dokumentumazonosító. Amikor az ezeknek a feltételeknek megfelelő dokumentum elérkezik a dokumentumtér határállomására, akkor megérkezett abba a skálafüggetlen hálózatba, amelynek szoftver és hardver elemei előállítják az eredeti dokumentumot.

Nyelvtani értelemben a kisvilágok a dokumentumtér alanyai, a dokumentumok pedig a tárgyai. Mert legyenek az Internet végtelen nagy világában bárhol, a dokumentumtérben pár lépéssel megtalálhatók. Másképpen: egy olyan kisvilágságban léteznek, ahol bármilyen formalizált dokumentum, valamint annak kibocsájtója és befogadója könnyen elérhető pár lépéssel.

A kisvilágság kifejezés a hálózatkutatás terméke. Jelentésével többféleképpen találkozunk a publikációkban. Elsősorban azt kell észrevenni, hogy sokféle hálózatnak a közös tulajdonságáról van szó, így érthető, hogy az egyes hálózatokban eltérő megfogalmazásokkal lehet találkozni. Van azonban pár közös vonás. Minden hálózatnak az alapmodelljét az Erdős-Rényi gráfban kell keresni. A hálózatot csomópontok és ezeket összekötő élek (egymással kapcsolatban lévő pontok) alkotják. Azonban ellentétben az Erdős-Rényi modellben feltételezett kapcsolatokkal, a dokumentumtérben ezek nem véletlenek. A dokumentumtér hálózati modelljének a matematikai alapja hatványfüggvény, és a kapcsolatok számának eloszlása Poisson eloszlást mutat. Arra való tekintettel, hogy a dokumentumtér skálafüggetlen hálózatát nem csak vállalatok, szervezetek alkotják, szükségesnek tartottam a dokumentumtérre jellemző gyűjtőfogalom létrehozását. A meghatározás a könyvben található meg. Ebben a hálózatban egy kisvilág lehet tetszőlegesan nagy vagy kis szervezet, lehet egyedi azonosítóval rendelkező robot vagy program. Azonban egy bármilyen nagy szervezet, ha nem rendelkezik a dokumentumtér gerinchálójóban regisztrációval (nem része a hálózatnak), akkor nem kisvilág a dokumentumtérben. A dokumentumtérhez nem tartozó entitás azonban része lehet egy másik sziget-hálózatnak. Ha egyszerűbb megfogalmazást szeretnénk adni, akkor a dokumentumtér minden csomópontja kisvilág, mert pár lépéssel (1, ritka esetben 2, esetleg 3) a hálózatban az elemi részecskéi elérhetők.

Mélyebben érdekel a dokumentumtér működése?

Töltsd le a könyvet, és kapcsolódj be a diskurzusba!
Itt kérheted ingyenesen a könyvet » 

Éva: A könyvben jelentős hangsúlyt kap a skálafüggetlenség. Meg lehet ezt fogalmazni egyszerűen? Egyáltalán miért fontos ez a dokumentumtér szempontjából? A felhasználónak fontos-e egyáltalán erről tudnia?

András: megnyugtatásul gyorsan az utolsó kérdésre adott rövid válasz: egyáltalán nem fontos.

É: Akkor miért beszélünk róla olyan sokat?

A: Erre már sokkal nehezebb választ adni. A skálafüggetlenségre nem csak egyféle meghatározás létezik. Az látható, hogy a skálafüggetlenség a felfedezése óta sok területet hódított meg, és nem meglepő, hogy sok területen eltérő magyarázat fűződik hozzá. A hálózatkutatás tudománya nagyon fiatal, attól függően, hogy mit tekintünk kiinduló pontnak, kb. 25 éves. Valójában talán jobb lenne a skálamentes szó használata, amely jobban rámutatna arra jelenségre, hogy a hálózat egyes pontjai akár nagyságrendileg is távol eshetnek egymástól, ennek ellenére sok közös tulajdonsággal rendelkeznek. Általánosságban elmondható jellemzője, hogy a hálózat egyes pontjait vizsgálva a fokszámeloszlás változatos, innen kapta a skálafüggetlen jelzőt. Csak érdekesség, hogy a modell rendkívül széles területeket foglal össze. Megtalálható benne a Mandelbrot-halmaz önismétlő szerkezetétől a csillaghálóig (ez utóbbiban csak egyetlen csúcs van, azaz már nincsenek szintek, minden szereplő egy él távolságra van a központtól, és kettőre mindenki mástól) sokféle eloszlás, amely egy-egy területen érvényes.

Barabási kutatásai szerint „a világhálón a hatványfüggvény-eloszlás érvényesül. A lassan csökkenő hatványfüggvény-eloszlás természetes módon teszi lehetővé az ilyen különlegesen sok kapcsolattal rendelkező csúcsok létezését. Mi több, minden skálafüggetlen hálózatban megjósolja néhány középpont előfordulását, amelyek alapvető szerepet töltenek be a hálózat topológiájában. Az a felismerés, hogy – a világhálótól a sejten belüli hálózatig – a komoly elvi jelentőséggel bíró hálózatok jó része skálafüggetlen, legitimitást biztosított a középpontoknak. Idővel arra is rájöttünk, hogy ezek a pontok határozzák meg a létező hálózatok szerkezeti stabilitását, dinamikus viselkedését, hibákkal és támadásokkal szembeni ellenállóképességét. És ezek a csúcsok a bizonyítékai, hogy a hálózatok kialakulását nagy jelentőségű szervezőelvek irányítják.” (Barabási, Behálózva Open Books 2022 86. oldal).

Ebből a nézőpontból az a fontos jelenség, hogy megjósolja néhány középpont előfordulását, amelyek alapvető szerepet töltenek be a hálózat topológiájában. Ezek lesznek az egymástól különböző határállomások és gerinchálók a dokumentumtérben.

Ha szűkítjük a kérdést a dokumentumtér-elméletre, akkor lehet kicsit konkrétabban is fogalmazni.

A dokumentumtér gráfban sok pont van, és a számosságuk folyamatosan változó. Minden vállalat (a könyvben a kisvilágok) egyetlen pont és ehhez a ponthoz annyi él kapcsolódik, ahány ponttal a vállalatnak valamilyen kapcsolata keletkezik. Pontosítsuk mit jelent ez: Egy vállalatnak vannak vevői, szállítói, minden vevő és szállító kapcsolata a vállalattal a gráfban egy-egy vonal (a gráfelméletben ezek az élek). A vevők, szállítók, azonban számos más vállalattal is kapcsolatban vannak. Könnyen belátható, hogy ez egy rendkívül sűrűn átszőtt gráfot eredményez, és ebben kell a egy dokumentumnak navigálnia.

Amit meg kell oldani, hogy miként találjuk meg ebben a sűrűn átszőtt hálózatban a legrövidebb útvonalat két pont között. Minden hálózatnak van gerinchálózata, és ehhez a csomóponthoz kapcsolódnak a dokumentumtér hálózati elemei. A dokumentumtérben nem egy gerinchálózat létezik, hanem sok. Ha a dokumentumtér megvalósítását egy skálafüggetlen hálózatban képzeljük el, akkor kisebb és nagyobb csomópontok hálózata keletkezik, és ezek között a lépések száma már elenyészően kicsi lesz, becslésem szerint 2, legfeljebb 3-ra tehető, de a legtöbb esetben csak 1.

A kérdésre visszatérve, hogy van-e erre egy egyszerű megfogalmazás? Szerintem van. Egy hálózat akkor skálafüggetlen, ha két pont között a lépések száma a hálózat méretéhez viszonyítva alacsony, azaz minden pont gyorsan, kis ráfordítással elérhető. A kérdés az, mit jelent a hálózat mérete. Az Internet világában minden link egy pont, ennek számossága nehezen megbecsülhető, a legjobb keresőmotorok is csak 15, 20 %-át látják, a többi láthatatlan fekete lyuk. A bejárt linkek számossága egyre bővülő, a milliárdos nagyságrendben van. Ehhez tartozik Barabási kutatásai szerint a 19-es fokszámeloszlás, aminek jelentése kb. annyi, hogy a keresés átlagosan 19 lépésben célra talál. A tapasztalataink azonban ennél jobbak.

Említést érdemelnek az intuitív elődök. Karinthy elfelejtett, Minden másképpen van novelláskötetének Láncszemek című történetében ír arról 1929-ben, hogy két véletlenszerű ember között a földön legfeljebb 5 lépés távolság van. Már nem lehet megfejteni, hogy valaki mástól hallotta-e, de van egy nyom, amely arról árulkodik, az ötlet Tőle eredhet. Karinthy a kor kávéházi nyüzsgő életében délelőtt elmondott egy viccet, amit Ő talált ki. Este a viccet már egy másik kávéházban hallotta vissza. Akár ez is lehetett a kiinduló pontja a novellának. A könyvet csak egyszer adták ki, ma egytelen példányt találtam az antikvárium.hu oldalon.

Milgram vitatott, 1967-ben végrehajtott amerikai kísérlete az Isten háta mögötti Wichita és Omaha lakóit kapcsolta össze a Bostonban élőkkel, eredménye átlagosan 5,5 lépés. Milgram soha nem használta a 6 lépés kifejezést.

Ez a kifejezés John Guare 1991-ben írt, ragyogó színdarabjának címéből ered (Six Degrees of Separation). Miután egy évig nagy sikerrel játszották a Broadwayn, ugyanezzel a címmel film is készült belőle. A darabban Ousa mondja a lányának, miközben azon tűnődik, milyen szoros összeköttetésben állunk mi, emberek egymással: „Ezen a bolygón mindenkit legfeljebb hat másik ember választ el a többiektől.”

E: Arra a kérdésre nem kaptunk választ, hogy akkor kinek van szüksége a skálafüggetlen hálózatra?

A dokumentumtérnek jelen terveink szerint három adatbázisa van, és ezek független hálózatokat alkotnak. A dokumentumtér megvalósításakor a tervezőknek nagy szükségük lesz ezekre az ismeretekre ahhoz, hogy megvalósuljon a stabil skálafüggetlen rendszer, ami, ha egyszer létrejön, akkor biztosan stabil lesz. Erre adnak reményteljes igazolást Barabási kutatásai: Ezek a pontok (a dokumentumtérben a határállomások és gerinchálók) határozzák meg a létező hálózatok szerkezeti stabilitását, dinamikus viselkedését, hibákkal és támadásokkal szembeni ellenállóképességét.

A feltett kérdés első felére egyáltalán nem lehet megnyugtató választ adni. Van olyan skálafüggetlen hálózat, amely magától nem jöhetett volna létre, és ilyen komplex hálózat a dokumentumtérnek legalább két, a gyakorlatban egymástól is független hálózata. Az egyik a beléptető rendszerek hálózata, a másik pedig a törzshálózat, ami alapján a szükséges transzkripció megtörténik. Nem bizonyos, de valószínű, hogy a komplex hólázat harmadik eleme, a stresszhelyzetek relaxációját biztosító alrendszer is skálafüggetlen hálózat lesz. Mivel ilyen hálózat nincs, a tervezéskor kell fokozottan ügyelni arra, hogy létrejöhessen. Van arra is bizonyíték, hogy más hálózatok azonban maguktól a preferenciális kapcsolódás útján skálafüggetlen fejlődési utat járnak be, mint a WWW, vagy a repülőterek hálózata. A beléptetőrendszerek és a gerinchálózat fejlődése preferenciális utat jár be, amennyiben a tervezéskor erre elégséges gondot fordítottak. A stresszfeloldás alhálózata pedig az ebben jelentkező társadalmi hálózat hatására mutathat skálafüggetlen jellemzőt.

Azonban igazolható, hogy a skálafüggetlen hálózatok egyrészt nagyon ősi, létező, és jól működő hálózatok, valamint sokkal gyakrabban vannak jelen, mint gondolnánk. Ez a felismerés rokon azzal, amikor bizonyítást nyert, hogy a háromdimenziós világunkban a három dimenzió alatti, 2 és 3 dimenzió közötti terek sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk.

A blog-hoz csatolt URL Barabási László Albert előadására mutat, amelyet 2015-ben a PTE meghívására tartott Pécsen.

Mélyebben érdekel a dokumentumtér működése?

Töltsd le a könyvet, és kapcsolódj be a diskurzusba!
Itt kérheted ingyenesen a könyvet » 

Éva: Az előző blogbejegyzésben gyorsan távolodtunk el a valóságtól. Folytassuk ezt a kirándulást a dokumentumtér-elmélettel, ami kinyitott egy ajtót a jövőbe. Mi ígéri a dokumentumtérben azt, hogy a robotok is elindulhatnak a robotnyelv kialakításában, hogy a tisztán robotnyelv létrejöhessen?

András: Két fontos dolog, és majd egy ráadás. Először térképezzük fel strukturális oldalról a mai valóságot. Ma egy vállalkozás vagy vállalkozáscsoport (a vállalkozás számos más alanyt helyettesíthet még, amit elméleti szinten kisvilágnak lehet azonosítani) belső kommunikációs rendszere adatbázis alapú, és az is marad. Ez metafora szinten megfelel annak a zárt baráti társaságnak, akik szoros kapcsolatban vannak egymással, és már kialakult a belső nyelvük, amint egy szabad versből ez ismeretes, „Mi félszavakból megértjük egymást.” (Szilágyi György: Hanyas vagy?). Egy ilyen csoport IT tagjai kisebb-nagyobb mértékben megértik egymást, azonban ebbe a világba még nem költözhetett be az a robot, amely a csoporton belüli robot kommunikációra lett volna képes. A vállalkozás rendszerében azonban már használnak robotikai megoldásokat, amire egy külön fejlesztő iparág alakult meg, ahol a nyelv még mindig nem a közös nyelv, hanem a programozó nyelve. A rendszerek közötti hidat számos megoldásban keresi az IT szakma. A legkorábbiak, egyben legelterjedtebbek az interface megoldások, amelyek alapvetően BtoB megoldások. Több mint negyven évvel ezelőtt az ENSZ szabványon alapuló EDI tett nem teljesen sikertelen kísérletet a közös nyelv megalkotására. Az IT, Internet, adatmotorok teljesítményeinek gyors fejlődése pedig a csillagháló felé terelte a vállalatközi adatkapcsolatokat. A hálózatkutatás kezdete az Erdős-Rényi páros munkásságának köszönhető. Euler (1707-1783) 1736-ban megfejtette a königsbergi hidak rejtvényét, ezzel megalapozta a matematikának a gráf-elmélet ágát. A csomópontok (ezek a dokumentumtér alanyai, most a vállalkozások) közé éleket rajzolt, így már egyenletekkel lehetett bizonyítani, hogy Königsbergben nincs elegendő híd ahhoz, hogy minden hídon át lehessen menni anélkül, hogy legalább egy hídon ne kelljen kétszer átmenni. Erdős-Rényi páros pedig a hálózatok önszerveződésére alkotott modellt, ahol az éleket kockadobásokkal döntötték el. A modell népszerűsége nagy volt, de egyre több ellentmondást lehetett benne azonosítani. A hálózatkutatás fejlődése Milgram, Granovetter, Barabási, Csermely és persze sokan mások által mára igazolta, hogy az Erdős-Rényi páros elmélete a valóságot nem képes leképezni, mert két fontos elemet ebből nem vettek figyelembe. Az egyik a hálózat korlátlan és gyors bővülése (nagyon hasonlatos a világegyetemünk egyre sebesebb bővüléséhez), a másik a csomópontok nem véletlenszerű kapcsolatainak evolúciós jellegű fejlődése. Mára a hálózatkutatás felismerte a skálafüggetlen hálózatot, amely évmilliók óta jelen van, és korábban senki nem gondolta, hogy a mesterségesen megalkotott hálózat, az internet is ezt az utat járja majd be.

Visszatérve a vállalatok (kisvilágok) közötti kommunikációs rendszerekhez, a felhasznált digitális térben a skálafüggetlen hálózat nem alakult ki, így az egyébként kimutatható hálózat egy olyan töredezett hálózatot alkot, ahol legfeljebb a kis csoportok szigetei lelhetők fel. Ennek eredménye a mai gyakorlatban a csillaghálós megoldás terjedése, amiről azonban könnyen igazolható, hogy egyetemes megoldásként reménytelen, legfeljebb egyre nagyobb szigetek jönnek létre, ahol a közös nyelvet hatalmi úton kikényszerített törvények biztosítják, és senkinek sem komfortos. Erre legjobb példa a magyar, a lengyel és a EU számla-dokumentumok óriás szigetei, ahol nincs természetes átjáró.

A skálafüggetlen hálózat elemzése a szociológia és még számos egyéb szakterületen (pandémia, nyelvészet, közgazdaság, káoszelmélet, sejtbiológia stb.) sikerrel alkalmazott megoldás. A 20 éve kutatott ontológia alapú megközelítésben is csak az utóbbi egy évben figyeltem fel a dokumentumáramlás skálafüggetlen jellegére. A felismerés fő akadálya pedig az volt, hogy nem sikerült tudatosítani a vállalati belső erős kapcsolatok és a vállalkozások közötti gyenge kapcsolatok önfejlődési természetét, ami minden kisvilágot, vagy azok csoportjait szakadékokkal választotta szét.

A dokumentumtérben erre alkottunk meg egy nagyon alacsony energiaszinten működő (alacsony ráfordítású) megoldást. Ez az egyik komponense annak a lehetőségnek, hogy a robotnyelv létrejöhessen.

A másik pedig egy szemléletváltásból ered: Nem ismertük fel, hogy a dokumentumok, valamint a dokumentum strukturális elemeinek áramlása eltérő hálózati struktúrában történhet. Az elemek pedig egy skálafüggetlen hálózatan áramolhatnak.

A válaszom elején említett ráadás pedig annak a felismerése, hogy a megvalósított dokumentumtér lényege: a digitális térben egy dokumentum szükségképpen azonosan értelmezhető legyen a dokumentumot olvasó ember és a tartalmát elemző robot számára. Az már csak következtetés, hogyha mesterséges intelligencia (ami szintén robot) vezérli a nála egyszerűbb robotot, akkor megindulhat ennek a hálózatnak is az önfejlődése, ahogyan az Internet önfejlődése is hihetetlen sebességgel következett be. Az Internet önfejlődése nem csupán a véletlen műve. Az évmilliók óta lassan, majd egyre gyorsabban alakuló társadalmi hálózat skálafüggetlen természete gyakorol rá erős hatást. Ennek a kölcsönhatásnak a természete olyan, mint az órák ingáinak szinkronja az órás falán.

Mélyebben érdekel a dokumentumtér működése?

Töltsd le a könyvet, és kapcsolódj be a diskurzusba!
Itt kérheted ingyenesen a könyvet » 

Éva: Legutóbb azt érzékeltetted, hogy robotok fognak a formalizált dokumentumok segítségével „beszélgetni”. Lehetséges, hogy valami robotnyelvben gondolkodsz?

András: Robotnyelvben biztosan nem gondolkodom, az majd keletkezik. Nagyon régi, ifjúkori vízióm az, hogy amikor az első Intel8080, vagy Zilog processzorokból gépeket barkácsoltunk, egy akkoriban népszerű memóriaháború játékot játszottunk. Elképzeltem, hogy mi lenne, ha a programunk, amely a memóriacsata harcosait alkotta, alkothatna olyan bináris lényeket, amelyek önálló döntéseket tudnának hozni nagyságrenddel gyorsabban, mint én, aki csak irányítani tudtam a játékot.

A dokumentumtér modell olyan dokumentumokat hoz létre, amelyeket a robotok is értelmezni tudnak, vagyis összekapcsolhatunk robotokat a digitális térben. Mi történik az emberi társadalomban, amikor ismeretlen emberek egy partin megjelennek? Kapcsolatok alakulnak ki, amihez a legfontosabb eszköz a verbalitás. Az Interneten pedig naponta keletkeznek ezrével emberi kapcsolatok, láthatóan ez a társadalmi szükséglet részeként jelenik meg. Ha ezt az eszközt megkapták a mesterséges intelligenciával felszerelt robotok, akkor miért ne feltételezhetnénk, hogy pusztán önszerveződési alapon nem indulhat meg egy jobb szó híján robottársadalom szerveződése, amihez a formalizált dokumentumok csak egy eszköz. A gondolat odáig is elszaladhat, hogy ez a robotkapcsolatokban nem lesz nagyon „népszerű”, hiszen a robotok számára felesleges lehet a dokumentum hordozórétegének bináris halmaza, viszont a robot  most csak ez által tud kapcsolatot teremteni az emberi munkatársával. A robotnyelv ezeket a robotok számára felesleges biteket elhagyhatja, és kialakíthat magának robotnyelvet.

É: Vannak jelek, amelyek arra mutatnak, hogy ez bekövetkezhet?

A: Vannak, meglehetősen sokrétűek. A szinkronizálódás a természet leginkább alapvető ősi jellegzetessége. Miért? Mert nyugalmat, biztonságot ad. Az emberiség a szinkronizálódás miatt „tanult” meg beszélni, mert a csoportok közötti szerveződésnek ez volt a leghatékonyabb eszköze. A szinkronizálódás nemcsak az emberi társadalomban, de az állatvilágban és a növényvilágban is fontos. Az előbbiek hangok artikulálásával, az utóbbiak vegyületek kibocsátásával szinkronizálódnak. A fizikai világunk is ezt hasznosítja. Egy órásbolt falán található ingaórák ingáinak lengése az idő haladtával szinkronba kerül. Ennek a fizikai magyarázata a fal, ami közvetíti az ingák lengését. Bizonyos szentjánosbogárfajok szintén ilyen törvényeknek engedelmeskednek: Délnyugat-Ázsiában szentjánosbogarak milliói gyűlnek össze a magas mangrovefák körül, és ritmikusan fel-felvillannak. Aztán egyszer csak az összes szentjánosbogár pontosan ugyanabban a pillanatban kezdi ki-be kapcsolni fluoreszkáló potrohát, és a fa, mint valami fáklya, kilométerekről is látható hatalmas, pulzáló lámpássá válik. (Arkady Pikovsky, Michael Rosenblum, J. Kurths: Synchronization). A társadalom kisebb összetartó közösségeiben a gondolatok szinkronja a társasági létben testesül meg, akár baráti vagy egyéb összetartó közösségről van szó. Granovetter modellje pont azt mutatja be, hogy ha ezekben a kis csoportokban (kisvilágok) nem lennének némelyeknek más csoportokkal gyenge kapcsolataik (a szoros baráti társaság egyike tagja egy Wagner opera társaságnak, a másik pedig egy bridzs közösség tagja), akkor töredékeire esne szét az emberi társadalom. A robotok nyelve is, ha megkapják ehhez a lehetőséget a dokumentumtér rendszerével, akkor egy természetes fejlődési folyamatban szinkronizálódhat, mint az órák a falon.

Mélyebben érdekel a dokumentumtér működése?

Töltsd le a könyvet, és kapcsolódj be a diskurzusba!
Itt kérheted ingyenesen a könyvet » 

Éva: András, kiadásra került, és az MEK.OSZK oldalon lassan el is érhető a dokumentumtér-elmélet című könyved. Az elmélet egészen új megközelítése a dokumentumok áramlásának. Az első kérdés mindjárt, kinek szól ez a könyv, kinek lesz ez érdekes?

András: A kérdés sokrétű választ igényel. Ha összegezve akarnám megfogalmazni, akkor a digitális bennszülötteknek, egy digitális bevándorlótól.

A: Együtt olvastunk egy riportot arról, hogy az egyre gyorsabb digitális átállás hogyan változtatja meg a digitális bennszülöttek gondolkodását. A digitális tartalomfogyasztás, az Internet miként alakítja át a tartalmakhoz való viszonyokat. Egyre nagyobb teljesítményt nyújt a mesterséges intelligencia, ennek robbanását érezzük most, azonban Martin Ford, amerikai jövőkutató 2015 ben megjelent Robotok kora könyvében ír arról, hogy miként vette már át évekkel korábban az szövegíró robot az újságíróktól a kis színesek megírását.

Korábban azt hihettük, a robotok, csak az ipari automatákban fenyegetik a munkáskezeket, Martin Ford megjósolta, hogy a szellemi foglalkozások jelentős részét fenyegeti a robotika igazán. A robotnak nem kell testet öltenie az Internet korában. Erre a legjobban éppen a Covid19 mutatott rá, amikor éppen a szellemi foglalkozási körben lehetett a leghatékonyabban megvalósítani a teljes home-office termelést, és még az oktatást is. Mára úgy tűnik az AI részt kérhet az oktatásban, mert házi feladatokat old meg, a felsőoktatásban elkészített esszék elemzését látja el.

É: Holics Szilvia tanított be egy mesterséges intelligenciát óraterv készítésre. Ki is próbáltuk. Azon túl, hogy szinte változtatás nélkül el lehetett volna fogadni, nem könyvekre, hanem digitális tartalmakra hívta fel a diák figyelmét. A digitális bennszülöttek agya jobban illeszkedik a gyors, inkább kompetenciákat erősítő tartalmakra, mint az elmélyült irodalmi elemzésekre. Az óraterv egyetlen hibája az volt, hogy nagyon tömény 45 percre, az átlagos tanulóval ennyi információt nem lehet befogadtatni. Elit gimnazistáknak viszont kiváló lehet.

A: Azzal a problémával nézünk szembe, hogy a dokumentumok, az írásbeliség digitális fejlettsége is elérkezett a szingularitás határára, amikor fel kell nőnie a digitális korhoz.

Miről is van szó? Az írásbeli kommunikáció jelentős része került át az Internetre, sok esetben már teljesen kiváltotta a postai utakat. A leggyakoribb eszköz erre az e-mail, amit még pár esztendeje a jog egyáltalán nem vett figyelembe, bizonyító ereje pedig egyáltalán nem volt még elképzelhető sem! A ma használt internetes protokollokat még egy kis hálózatra fejlesztették ki, a hetvenes évek technológiája és elvárásai alapján. Ahogy nőtt a hálózat, és benne egyre újabb alkalmazások jelentek meg, ezek a protokollok sokszor nem felelnek meg a kívánalmainknak. A mai internethasználatról ugyanis álmodni sem mertek volna azok, akik megtervezték a ma is működő infrastruktúra alapjait. Például megszületett 1972-ben az e-mail, Raymond Tomlinson rájött, hogyan lehet úgy átalakítani a fájlátviteli protokollt, hogy levelek továbbítására is alkalmas legyen. Mára a fontos üzleti levelezést alig lehet leválasztani a mérhetetlen mennyiségű kéretlen levéltől, noha ezen a csatornán áramlik a legtöbb megrendelés, szállítólevél, teljesítésigazolás, számla stb. Ezért lehetett sikeres egy olyan projekt, ami biztonságos zárt csatornába terelte az ilyen típusú dokumentumokat.

A dokumentumok belső feldolgozása azonban nem nőtt fel ehhez a feladathoz, így a digitálisan keletkezett, továbbított hiteles dokumentumokat kinyomtatják, fénymásolják, szkennelik, majd iktatják. Ha a dokumentumot egy robotnak kell felhasználnia, akkor viszont ezt le kell fordítani a robot nyelvére. A dokumentumtér elmélet egyik, talán a legfontosabb tulajdonsága, hogy a hiteles digitális dokumentum ember és robot számára azonos értelemmel rendelkezik, így a robot vagy azonnal képes reagálni (ezt szolgálhatja egy mesterséges intelligencia, bár sok esetben erre sincs szükség), vagy utasításra várhat, ha ezt a természetes intelligenciának, magának az embernek kell megtennie.

É: Arra a kérdésre azonban még mindig nem kaptunk választ, hogy kinek is szól ez a könyv.

A: Megint csak egy általános válasz lesz a legjobb, a gazdaságnak. Persze ez természetesen nem felel meg a kinek kérdésre adott válasznak. Ha felbontjuk, akkor mindenkinek, akinek élénk kapcsolata van a saját területén a formalizált dokumentumokkal, de mindenkinek másképp.

• A felső vezetésnek szól arról, hogy milyen előnyöket nyújthat a vállalkozásnak az elmélet gyakorlati alkalmazása.
• Az IT szakmának arról szól, hogy milyen ráfordítást jelent a dokumentumtér bevezetése úgy, hogy a megszokott belső protokollok ne, vagy csak a szükséges mértékben változzanak, ezzel garantálva a vállalat belső stabilitását, és egyben utat jelölve a fejlődéhez.
• A középvezetésnek arról szól, hogyan kell a formalizált dokumentumok újabb generációjával a hatékonyságot növelni.
• A befektetőnek arról mesél, milyen előnyöket adhat egy eddig ismeretlen innováció a korai ébredők piacán.
• A fejlesztőknek arról, miképpen változtathatja meg a dokumentumtér a most elszigetelt AI robotok működését a dokumentumtér digitális dokumentumaival, amit minden közbeiktatott fordítás nélkül azonos módon képes értelmezni, akárcsak az ember.

Mélyebben érdekel a dokumentumtér működése?

Töltsd le a könyvet, és kapcsolódj be a diskurzusba!
Itt kérheted ingyenesen a könyvet »