Éva: Legutóbb azt érzékeltetted, hogy robotok fognak a formalizált dokumentumok segítségével „beszélgetni”. Lehetséges, hogy valami robotnyelvben gondolkodsz?
András: Robotnyelvben biztosan nem gondolkodom, az majd keletkezik. Nagyon régi, ifjúkori vízióm az, hogy amikor az első Intel8080, vagy Zilog processzorokból gépeket barkácsoltunk, egy akkoriban népszerű memóriaháború játékot játszottunk. Elképzeltem, hogy mi lenne, ha a programunk, amely a memóriacsata harcosait alkotta, alkothatna olyan bináris lényeket, amelyek önálló döntéseket tudnának hozni nagyságrenddel gyorsabban, mint én, aki csak irányítani tudtam a játékot.
A dokumentumtér modell olyan dokumentumokat hoz létre, amelyeket a robotok is értelmezni tudnak, vagyis összekapcsolhatunk robotokat a digitális térben. Mi történik az emberi társadalomban, amikor ismeretlen emberek egy partin megjelennek? Kapcsolatok alakulnak ki, amihez a legfontosabb eszköz a verbalitás. Az Interneten pedig naponta keletkeznek ezrével emberi kapcsolatok, láthatóan ez a társadalmi szükséglet részeként jelenik meg. Ha ezt az eszközt megkapták a mesterséges intelligenciával felszerelt robotok, akkor miért ne feltételezhetnénk, hogy pusztán önszerveződési alapon nem indulhat meg egy jobb szó híján robottársadalom szerveződése, amihez a formalizált dokumentumok csak egy eszköz. A gondolat odáig is elszaladhat, hogy ez a robotkapcsolatokban nem lesz nagyon „népszerű”, hiszen a robotok számára felesleges lehet a dokumentum hordozórétegének bináris halmaza, viszont a robot most csak ez által tud kapcsolatot teremteni az emberi munkatársával. A robotnyelv ezeket a robotok számára felesleges biteket elhagyhatja, és kialakíthat magának robotnyelvet.
É: Vannak jelek, amelyek arra mutatnak, hogy ez bekövetkezhet?
A: Vannak, meglehetősen sokrétűek. A szinkronizálódás a természet leginkább alapvető ősi jellegzetessége. Miért? Mert nyugalmat, biztonságot ad. Az emberiség a szinkronizálódás miatt „tanult” meg beszélni, mert a csoportok közötti szerveződésnek ez volt a leghatékonyabb eszköze. A szinkronizálódás nemcsak az emberi társadalomban, de az állatvilágban és a növényvilágban is fontos. Az előbbiek hangok artikulálásával, az utóbbiak vegyületek kibocsátásával szinkronizálódnak. A fizikai világunk is ezt hasznosítja. Egy órásbolt falán található ingaórák ingáinak lengése az idő haladtával szinkronba kerül. Ennek a fizikai magyarázata a fal, ami közvetíti az ingák lengését. Bizonyos szentjánosbogárfajok szintén ilyen törvényeknek engedelmeskednek: Délnyugat-Ázsiában szentjánosbogarak milliói gyűlnek össze a magas mangrovefák körül, és ritmikusan fel-felvillannak. Aztán egyszer csak az összes szentjánosbogár pontosan ugyanabban a pillanatban kezdi ki-be kapcsolni fluoreszkáló potrohát, és a fa, mint valami fáklya, kilométerekről is látható hatalmas, pulzáló lámpássá válik. (Arkady Pikovsky, Michael Rosenblum, J. Kurths: Synchronization). A társadalom kisebb összetartó közösségeiben a gondolatok szinkronja a társasági létben testesül meg, akár baráti vagy egyéb összetartó közösségről van szó. Granovetter modellje pont azt mutatja be, hogy ha ezekben a kis csoportokban (kisvilágok) nem lennének némelyeknek más csoportokkal gyenge kapcsolataik (a szoros baráti társaság egyike tagja egy Wagner opera társaságnak, a másik pedig egy bridzs közösség tagja), akkor töredékeire esne szét az emberi társadalom. A robotok nyelve is, ha megkapják ehhez a lehetőséget a dokumentumtér rendszerével, akkor egy természetes fejlődési folyamatban szinkronizálódhat, mint az órák a falon.
Mélyebben érdekel a dokumentumtér működése?
Töltsd le a könyvet, és kapcsolódj be a diskurzusba!
Itt kérheted ingyenesen a könyvet »