Éva: Az előző blogbejegyzésben gyorsan távolodtunk el a valóságtól. Folytassuk ezt a kirándulást a dokumentumtér-elmélettel, ami kinyitott egy ajtót a jövőbe. Mi ígéri a dokumentumtérben azt, hogy a robotok is elindulhatnak a robotnyelv kialakításában, hogy a tisztán robotnyelv létrejöhessen?
András: Két fontos dolog, és majd egy ráadás. Először térképezzük fel strukturális oldalról a mai valóságot. Ma egy vállalkozás vagy vállalkozáscsoport (a vállalkozás számos más alanyt helyettesíthet még, amit elméleti szinten kisvilágnak lehet azonosítani) belső kommunikációs rendszere adatbázis alapú, és az is marad. Ez metafora szinten megfelel annak a zárt baráti társaságnak, akik szoros kapcsolatban vannak egymással, és már kialakult a belső nyelvük, amint egy szabad versből ez ismeretes, „Mi félszavakból megértjük egymást.” (Szilágyi György: Hanyas vagy?). Egy ilyen csoport IT tagjai kisebb-nagyobb mértékben megértik egymást, azonban ebbe a világba még nem költözhetett be az a robot, amely a csoporton belüli robot kommunikációra lett volna képes. A vállalkozás rendszerében azonban már használnak robotikai megoldásokat, amire egy külön fejlesztő iparág alakult meg, ahol a nyelv még mindig nem a közös nyelv, hanem a programozó nyelve. A rendszerek közötti hidat számos megoldásban keresi az IT szakma. A legkorábbiak, egyben legelterjedtebbek az interface megoldások, amelyek alapvetően BtoB megoldások. Több mint negyven évvel ezelőtt az ENSZ szabványon alapuló EDI tett nem teljesen sikertelen kísérletet a közös nyelv megalkotására. Az IT, Internet, adatmotorok teljesítményeinek gyors fejlődése pedig a csillagháló felé terelte a vállalatközi adatkapcsolatokat. A hálózatkutatás kezdete az Erdős-Rényi páros munkásságának köszönhető. Euler (1707-1783) 1736-ban megfejtette a königsbergi hidak rejtvényét, ezzel megalapozta a matematikának a gráf-elmélet ágát. A csomópontok (ezek a dokumentumtér alanyai, most a vállalkozások) közé éleket rajzolt, így már egyenletekkel lehetett bizonyítani, hogy Königsbergben nincs elegendő híd ahhoz, hogy minden hídon át lehessen menni anélkül, hogy legalább egy hídon ne kelljen kétszer átmenni. Erdős-Rényi páros pedig a hálózatok önszerveződésére alkotott modellt, ahol az éleket kockadobásokkal döntötték el. A modell népszerűsége nagy volt, de egyre több ellentmondást lehetett benne azonosítani. A hálózatkutatás fejlődése Milgram, Granovetter, Barabási, Csermely és persze sokan mások által mára igazolta, hogy az Erdős-Rényi páros elmélete a valóságot nem képes leképezni, mert két fontos elemet ebből nem vettek figyelembe. Az egyik a hálózat korlátlan és gyors bővülése (nagyon hasonlatos a világegyetemünk egyre sebesebb bővüléséhez), a másik a csomópontok nem véletlenszerű kapcsolatainak evolúciós jellegű fejlődése. Mára a hálózatkutatás felismerte a skálafüggetlen hálózatot, amely évmilliók óta jelen van, és korábban senki nem gondolta, hogy a mesterségesen megalkotott hálózat, az internet is ezt az utat járja majd be.
Visszatérve a vállalatok (kisvilágok) közötti kommunikációs rendszerekhez, a felhasznált digitális térben a skálafüggetlen hálózat nem alakult ki, így az egyébként kimutatható hálózat egy olyan töredezett hálózatot alkot, ahol legfeljebb a kis csoportok szigetei lelhetők fel. Ennek eredménye a mai gyakorlatban a csillaghálós megoldás terjedése, amiről azonban könnyen igazolható, hogy egyetemes megoldásként reménytelen, legfeljebb egyre nagyobb szigetek jönnek létre, ahol a közös nyelvet hatalmi úton kikényszerített törvények biztosítják, és senkinek sem komfortos. Erre legjobb példa a magyar, a lengyel és a EU számla-dokumentumok óriás szigetei, ahol nincs természetes átjáró.
A skálafüggetlen hálózat elemzése a szociológia és még számos egyéb szakterületen (pandémia, nyelvészet, közgazdaság, káoszelmélet, sejtbiológia stb.) sikerrel alkalmazott megoldás. A 20 éve kutatott ontológia alapú megközelítésben is csak az utóbbi egy évben figyeltem fel a dokumentumáramlás skálafüggetlen jellegére. A felismerés fő akadálya pedig az volt, hogy nem sikerült tudatosítani a vállalati belső erős kapcsolatok és a vállalkozások közötti gyenge kapcsolatok önfejlődési természetét, ami minden kisvilágot, vagy azok csoportjait szakadékokkal választotta szét.
A dokumentumtérben erre alkottunk meg egy nagyon alacsony energiaszinten működő (alacsony ráfordítású) megoldást. Ez az egyik komponense annak a lehetőségnek, hogy a robotnyelv létrejöhessen.
A másik pedig egy szemléletváltásból ered: Nem ismertük fel, hogy a dokumentumok, valamint a dokumentum strukturális elemeinek áramlása eltérő hálózati struktúrában történhet. Az elemek pedig egy skálafüggetlen hálózatan áramolhatnak.
A válaszom elején említett ráadás pedig annak a felismerése, hogy a megvalósított dokumentumtér lényege: a digitális térben egy dokumentum szükségképpen azonosan értelmezhető legyen a dokumentumot olvasó ember és a tartalmát elemző robot számára. Az már csak következtetés, hogyha mesterséges intelligencia (ami szintén robot) vezérli a nála egyszerűbb robotot, akkor megindulhat ennek a hálózatnak is az önfejlődése, ahogyan az Internet önfejlődése is hihetetlen sebességgel következett be. Az Internet önfejlődése nem csupán a véletlen műve. Az évmilliók óta lassan, majd egyre gyorsabban alakuló társadalmi hálózat skálafüggetlen természete gyakorol rá erős hatást. Ennek a kölcsönhatásnak a természete olyan, mint az órák ingáinak szinkronja az órás falán.
Mélyebben érdekel a dokumentumtér működése?
Töltsd le a könyvet, és kapcsolódj be a diskurzusba!
Itt kérheted ingyenesen a könyvet »